Göttinger Predigten im Internet

A kígyó nem a legrokonszenvesebb állat. Sőt! Kedves kis kutyákról és helyes kis cicákról már hallottam, de ezt még senki sem mondta nekem: tessék csak nézni, milyen aranyos, kedves ez a kígyócska. Lehet, hogy többünknek meg is borsózott a háta, hogy kígyókat emlegetek, mert sokak szánára a kígyó ellenszenves állat, amelytől undorodik az ember. Bizonyára ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy a kígyó a bűnnek, a gonoszságnak és a rombolásnak a jele.

Ilyen szerepet töltenek be azok a kígyók is, amelyekről éppen olvastunk. A Károlyi Bibliát olvasók számára a tüzeskígyó hangzik ismerősebben. Héberül hannehásím hasszeráfím volt a megnevezésük. Náhas kígyót jelent héberül és száraf annyit jelent, hogy égetni, sütni, tüzelni. Tehát tüzes kígyókról van történetünkben szó. Ne féljünk ettől a kifejezéstől, bár meseszerűen hangzik. Annak ellenére, hogy mi mai emberek könnyen a mesék és a legendák világába szeretnénk utalni ezt a történetet, mégis olyan dolgokról szól, amelyek minket, mai embereket is érintenek: a bűnről és bűnhődésről, a bűnbánatról és a szabadulásról.

1. Milyen bűnről és bűnhődésről beszél ez a történet? Arról szól, hogy Izráel népének a pusztai vándorlás közben „elfogyott a türelme” (4. v.) és Isten ellen beszélt. Szinte érthetetlen, hogy ezek az emberek, akik az egyiptomi szabadulásnál, a Vörös tengeren történt csodálatos átkelésnél és a pusztai vándorlás közepette számtalanszor megtapasztalták Isten védelmét és segítségét, most egyszerre elveszítik türelmüket és zúgolódni kezdenek. Zúgolódtak és panaszkodtak, hogy elvesznek, habár ez a veszély nem fenyegette őket. Ezt mondták: „miért hoztatok ki minket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában?” (5. v.). Nem fenyegette őket a pusztulás és mégis azért zúgolódtak, hogy Isten pusztulásba vezeti őket.

A jó Istennek valahogy az a szokása, hogy mindenkit azzal büntet, amivel vétkezik. Amikor Izráel népe indokolatlanul azt panaszolja, hogy Isten pusztulásba viszi őket, elküldte nekik, amit akartak: a pusztulást jelentő mérges tüzes kígyókat.

Itt volna tehát az első tanulság: ne zúgolódjunk Isten ellen. Aki zúgolódik ellene, annak éppen a zúgolódása válik vesztére.

Gaius Iulius Caesarról, a római hadvezérről és államférfiről, van feljegyezve, hogy egyszer nagy gondossággal rendezett meg egy látványos katonai ünnepséget. Azonban olyan eső kerekedett, hogy az ünnepségből nem lett semmi. Caesar megharagudott Jupiterre, mert azt hitte, hogy ő küldte az esőt. Mérgében azt parancsolta az íjászainak, lőjenek az egekbe Jupiternek, hadd tudja meg, hogy haragszik rá. A kilőtt nyilak nemsokára a katonák fejére hullottak és sokakon véres sebeket ejtettek.

Ne zúgolódj Isten ellen, mert zúgolódásod visszaüthet mint Caesar katonáinak nyilai. Ne zúgolódj Isten ellen mint Izráel népe a pusztában, hogy a te zúgolódásod ne forduljon ellened és ne okozza károdat. Ezt a tanulságot vonja le Pál apostol is ebből a történetből, amikor ezt írja: „az Urat se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették és elpusztultak a kígyóktól. De ne is zúgolódjatok” (1Kor 10, 9 – 10).

2. Amikor Isten tüzes kígyókkal büntette Izráelt, a nép tudatára ébredt bűnének és bűnbánatot tartott. Izráel bűnbánatot tartott és kereste a szabadulást. A nép ezt mondta Mózesnek: „imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat!” (8. v.).

Ha Isten büntet, valljuk meg bűneinket, mert éppen miattuk sújt az ő haragja. Ha megvalljuk előtte bűneinket, megmutatja nekünk a szabadulás útját. A jó Isten nekünk is olyan módon ad szabadulást mint Izráel népének, hogy először szembe kell nézni a bűnnel. Mintha azt mondaná: a gonosszal szembe kell nézned. Ne félj ránézni a bűnre. Nézzünk csak rá a bűnökre, mint Izráel népe a tüzes kígyókra. Izráel népének úgy tűnt, hogy tüzes kígyókkal, valamiféle sárkányfajzattal állnak szemben. Ez vagy azért lehetett így, mert ezeknek a kígyóknak vörös csíkok vagy foltok voltak a hátunkon, ami a lángra emlékeztetett, vagy pedig azért, mert a csípésük úgy égetett mint a tűz. A lényeg az, hogy szörnyűbbeknek és veszedelmesebbnek látszottak, mint amilyenek a valóságban voltak. Tüzes kígyóknak nézték őket, pedig a valóságban „csak” mérges kígyók voltak.

Nézzük csak meg tüzetesebben ezeket a tüzes kígyókat és vegyük észre, hogy nem titokzatos sárkányokkal állunk szemben, hanem ismerős lényekkel. Ha pedig valamit ismerünk, attól már nem félünk annyira. Attól iszonyodunk a legjobban, ami ismeretlen és titokzatos.

A bűn nem ismeretlen és nem titokzatos. A Szentírás bőven beszél róla és felfedi lényegét. Amit ismerünk, attól már nem kell annyira félnünk.

3. Isten megszabadította a zúgolódókat, de nem úgy, ahogy képzelték. A jó Isten nem távolította el a tüzes kígyókat, hanem csak annyit tett, hogy csípésük ne legyen halálos. Nem távolította el kígyókat, hanem megparancsolta Mózesnek, hogy csináljon egy rézkígyót és tűzze rá egy póznára. „Mindenkit, akit megmar a kígyó, életben marad, ha feltekint arra” (8. v.). Ez volt tehát a szabadulás: tüzes kígyók között felnézni a rézkígyóra. A tüzes kígyók nem szűntek meg létezni, de csípésük már nem volt halálos.

A póznára emelt rézkígyó Jézus Krisztusra utaló jel. Maga Krisztus Urunk mondta: „ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne” (J 3, 14 – 15). Krisztus Urunk kereszten történt áldozata pontosan azt jelenti, amit a rézkígyó felemelése a pusztában: szabadulást! Nézz fel Krisztusra és a bűnnek nincs már hatalma rajtad. Nézz fel Krisztusra és meg leszel mentve. Nézz fel Krisztusra és észreveszed, hogy a bűn nem titokzatos, rejtelmes és halálosan veszélyes tüzes kígyó. Ez a mai vasárnap evangéliuma – örömüzenete: Ha Krisztus keresztjén át nézel a bűnre, nem kell tőle félned, mert Krisztus elvette a bűn hatalmát.

„Ha…megmart valakit a kígyó, és feltekintett a rézkígyóra, életben maradt” (9. v.). Nemcsak Izráel vándorló népe útján voltak tüzes kígyók. Aj újszövetségi népnek útján, mely Krisztussal az élen a mennyek országa felé halad, megtalálhatók a bűnnek és a kísértéseknek kígyói. A szenvedések és megpróbáltatások tüzes kígyóival a jólét pusztaságában is találkozunk Ha érzed a bűn közelségét, ha fáj a kísértés kígyómarása, akkor nézz fel Krisztusra és az ő keresztjére, amely elvette a bűn hatalmát. Nézz fel Krisztusra, hogy lásd, nem halálos a tüzes kígyó marása.

A tüzes kígyókról szóló történetet hallottuk. Ne intézzük el kézlegyintéssel, ugyan már, mese az egész. Inkább lássuk meg a minket körülvevő veszélyeket, Istentől kérjünk segítséget és adjunk hálát Krisztusért, aki segítségünkre jött és elvette a bűn hatalmát.

„Aki föltekintett a rézkígyóra, életben maradt” (9. v.). Tekintsünk fel Krisztus Urunkra, a keresztre felemeltetettre és feltámadottra, mert ő legyőzte a bűnt és a halált és aki hisz őbenne, nem vész el, hanem örök élete van annak (J 3, 16). Ámen.

Prof. Juraj Bándy, Comenius-Universität Bratislava
juraj.bandy@fevth.uniba.sk