Göttinger Predigten

deutsch English espańol
portuguęs dansk Schweiz

Startseite

Aktuelle Predigten

Archiv

Besondere Gelegenheiten

Suche

Links

Gästebuch

Konzeption

Unsere Autoren weltweit

Kontakt
ISSN 2195-3171





Göttinger Predigten im Internet hg. von U. Nembach

11. Sonntag nach Trinitatis, 11.08.2013

Predigt zu Genesis (1. Buch Mose) 28:10–22, verfasst von Juraj Bándy


 

Kegyelem néktek és békesség….

 

Jákob bételi álma az ismertebb bibliai történetek közé tartozik. Benne van a hitoktatási tananyagban, és sok képzőművészeti alkotást is megihletett. Számunkra ez ugyan egy ismert történet, de ne feledjük, hogy egy teljesen új vallásos tapasztalat van benne leírva. Jákob számára minden, amit átélt, teljesen új és újszerű volt.

Jákob menekülőben volt a szülői házból. Miért kellett neki menekülnie? Azért, mert csellel megszerezte az atyai áldást, amely bátyját, Ézsaut illette. Becsapta ugyanis agg és csaknem teljesen vak édesapját, Izsákot, aki azt gondolván, hogy Ézsau áll előtte, Jákobnak adta az atyai áldását (27, 1köv). Amikor ezt Ézsau megtudta, megharagudott, és elhatározta, hogy megöli testvérét (27, 41köv). Ekkor Jákob édesanyja, Rebeka tanácsára elhatározta, hogy elmegy a nagybátyjához, Lábánhoz Háránba (27, 43köv), amíg le nem csillapodik bátyja haragja.

Olyan ember van tehát előttünk, aki nemekül arról a helyről, ahol bűnt követett el, és biztonságot keres a külföldi rokonánál. Fél a testvérével való találkozástól és ebben a helyzetben magával az Istennel találkozik. Jákobnak sikerült a haragvó bátyja elől elmenekülni, de Isten elől nem tudott elmenekülni, mert Isten elől nem lehet elmenekülni. HA tudatosítjuk Jákob álmának ezeket a körülményeit, akkor elmondhatjuk, hogy az Istennel való találkozása sokkal jobb véget ért, mint ahogyan megérdemelte volna.

1. Milyen hitbeli tapasztalatokat nyert Jákob a bételi álmában?

a) Rájött arra, hogy a jó Istennel mindenütt lehet találkozni.

b) Meggyőződött arról, hogy Istenhez mindenütt és mindig lehet imádkozni.

c) Felismerte, hogy az áldás Istentől jön.

d) Felismerte, hogy a jó Isten vele van, és vezérli őt.

Ad a) Jákob eddig az Urat csak családi Istenként ismerte. Ezért meglepő számára, hogy Istennel olyan helyen találkozik, ahol a családja nincs jelen. Ez számára egy új hitbeli tapasztalat., hogy Isten a családi házon szólítja meg őt ekképpen: „Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene” (13. v.). A jó Isten nincs helyhez vagy valamely embercsoporthoz kötve. Ő akkor is jelen van, amikor ezt nem várjuk. Ő ott is meg tud szólítani minket, ahol erre nem számítunk. Ezért Jákob meglepve állapítja meg, hogy „bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam” (16. v.).

Ad b) Jákob álma az első vizuális álomleírás a Bibliában. Álomról először az Ószövetségben 1M 20, 3-ban történik említés, de ott Abimelek csak hallja Isten szavait, és nincs látomása. Jákob azonban az álmában lát is valamit, mégpedig egy létrát vagy lépcsőt (nem tudjuk pontosan, hogy mit jelent a héber szullám szó), amely összeköti az eget és a földet. A létra nem üres, hanem angyalok járnak rajta mindkét irányban. Az angyalok ebben a látomásban az ég és a föd közötti, vagyis az Isten és az ember közötti kapcsolatot biztosítják. Ez a kapcsolat köztünk és a jó Isten között az imádságban lehetséges. Az angyalok biztosítják, hogy imáink eljussanak Istenhez, és hogy Isten válasza eljusson hozzánk.

Azok a kifejezések, amelyek itt előfordulnak: szent hely, Isten háza, lépcső, a menny kapuja, agyrészt kifejezik a kapcsolat lehetőségét a földi és a mennyei világ között, de másrészt rámutatnak ennek határaira és akadályaira is, amelyek áthatolhatatlanok. A lépcsőkön csak angyalok mozognak. Jákobnak még álmában sem jutott eszébe, hogy felmásszon a létrán.

Ad c) Az Úr rögtön azután, hogy bemutatkozott Jákobnak, nagy ígéreteket adott neki: „Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora…és áldást nyer általad a föld minden nemzetsége” (13 – 14. v.).

Jákob ebben a pillanatban ráébredhetett arra, hogy Isten áldását nem kell megvásárolni (25, 31köv), sem csalással megszerezni (27, 1köv), hanem ajándékként kell elfogadni. Az Úr az áldást akkor ígéri Jákobnak, amikor az még meg sem szólalt. Eben az áldásban elhangzik annak az ígéretnek a megerősítése is, amelyet a jó Isten az elődöknek adott, tehát a föld birtoklása, de valami új is: sok utód. Akkor, amikor Jákob ezeket a szavakat hallotta, még egyetlen utóda sem volt!

Maga az Úr az, aki meg akar minket áldani. Nekünk „csak” hálával kell elfogadnunk az ő áldását, anélkül, hogy bármilyen követelményeknek meg kellene felelnünk.

Ad d) „Mert én veled vagyok. Megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, Amit megígértem neked.” (15. v.) Jákobnak, aki kénytelen volt elhagyni a hazáját, Isten azt ígéri, hogy vele lesz. Vele lesz, mint ahogyan Ábrahámmal és Izsákkal is volt. Ezáltal az ígéret által válik tulajdonképpen az Úr Ábrahám, Izsák és Jákob Istenévé.

A vándor Jákobnak, akinek otthon forró volt a talaj a lába alatt, és aki egy ismeretlen országa tartott, éppen ilyen ígéretre volt szüksége. Az Úr nem csak azt ígérte meg neki, hogy a Háránba vezető úton oltalmazni fogja őt, hanem azt is, hogy visszatér hazájába. Isten nem akarja, hogy hazátlanok legyünk.


2. Miként reagált Jákob az Úrral való találkozásra?

Először ezekkel a szavakkal reagált: „Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja” (17. v.). A bűnös embernek a szent Istennel való találkozása mindig szörnyű és mindig félelmetes. A szent Istennel való találkozás azonban Jákob számára sokkal jobban végződött, mint ahogyan megérdemelte volna. Az Úr nem büntette őt meg a csalása miatt, hanem új áldásban részesíti. Isten jósága és kegyelme mindig nagyobb, mint a mi bűneink.

Jákob ezután ígéretet tett, hogy az Úr lesz ezentúl az ő Istene (21b. v.). Ezt az ígéretet azonban ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Isten oltalmazni fogja őt az úton, minden szükségessel ellátja, és lehetővé teszi, hogy hazatérhessen (20. – 21a. v.). Nem vette közben észre, hogy mindazt, amit szinte követelt, Isten már megígérte neki. „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged…” (15. v.). Vajon mi nem hasonlítunk Jákobhoz, amikor különböző feltételeket szabunk a Mindenhatónak, és közben nem vesszük észre, hogy Ő sokkal többet ad nekünk, mint amit kérünk tőle?

Jákob még egy ígéretet tett. Megígérte, hogy azon a helyen, ahol váratlanul és csodálatos módon találkozott az Úr Istennel, szentélyt fog építeni. Felismerte, hogy szükséges, hogy legyen valami látható és kézzelfogható, ami emlékeztetni fogja őt az élő Istennel való találkozásra.

Jákob még egy máik ígéretet is tett. Arra kötelezte magát, hogy tizedet ad (22b. v.) minden jövedelméből. Ezt a fogadalmat azért tette, mert felismerte, hogy minden, amije van,. az Isten ajándéka.

Az Istennel való találkozás csak akkor valóságos, ha a szívünkön kívül a pénztárcánkat is megérinti. Jákob példáján kívül Zakkeus példáját is megemlíthetjük. Ez a fővámszedő, akit az Úr Jézus sokak nemtetszése ellenére meglátogatott, a látogatás közben ezt mondta: „Uram, ím,e vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, visszaadom neki a négyszeresét” (L 19, 8).

Tudatában vagyunk-e annak, hogy minden, amink van,. az Isten ajándéka? Tudunk-e ebből valamit hálával visszaadni az adományozónak? Nem feledkezünk-e mag a jótékonyságról? Nem feledkezünk-e meg arról, hogy „a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Kor 9, 7)?


3. Talán azt mondhatnánk, hogy az egész eddigi elmélkedésünk tárgya egy álom. Komolyan kell venni ezt az álmot? Le lehet-e vonni ebből az álomból ennyi következtetést?

Ha csak egy egyszerű álomról volna szó, akkor bizonyára nem. Ebben az esetben azonban olyan álomról van szó, amely beteljesedett. Nemcsak beteljesedett, hanem Jézus Krisztus révén túl is lett szárnyalva. Ő ugyanis ezt mondta a tanítványainak: „”Meg fogjátok látni, hogy megnyílik az ég, és az Isten angyalai felszállnak, és leszállnak az Emberfiára” (J 1, 51).

Azt, amiről Jákob csak álmodhatott, Krisztus tanítványai láthatják. Jákob csak álmondott a mennyek kapujáról, amely nyitva is lehet, de zárva is lehet. Krisztus tanítványai azonban a nyitott mennybe tekinthetnek. Jákob csak álmodott a felszálló és leszálló angyalokról. Mi azonban már tudhatjuk, hogy az angyalok az Emberfia szolgálói, és hogy az emberfiának ugyanaz a szerepe számunkra, mint Bételnek Jákob zámára – biztosítani az Istennel való kapcsolatot.

Mi már nem azt kérdezzük: Hol van a mi Bételünk? Mi már ezt kérdezhetjük. Kicsoda a mi Bételünk? Az így feltett kérdésre így válaszolhatunk: A mi Bételünk, az a személy,aki számunkra biztosítja a kapcsolatot az Istennel, az Úr Jézus Krisztus, akivel a hirdetett evangélium és a szentségek által találkozhatunk, és aki által megbizonyosodhatunk, hogy velünk az Isten. Ámen.


 

Prof. Dr. Juraj Bándy
811 02 Bratislava
E-Mail: bandy@fevth.uniba.sk

(zurück zum Seitenanfang)