Göttinger Predigten
Göttinger Predigten im Internet hg. von U. Nembach
3. Sonntag im Advent, 14.12.2014
Jó hír a kétkedők
Predigt zu Matthäus 11:2 – 11, verfasst von Juraj Bándy
Kegyelem néktek és békesség...
Textus: Matthäus 11, 2 - 11
Az imént hallott bibliai szakasz egy börtönbe vezet minket, ahol egy híres foglyot őriznek. Nagyon híres foglyot. Ma azt mondanánk, hogy az első számú politikai foglyot. Nem más ez, mint Keresztelő János. Azért került börtönbe, mert nem félt nyíltan Heródes királynak szemére vetni az erkölcstelen életét. Ezért a csodálatraméltó bátorságáért börtönbe került.
A börtönben, különösen a magánzárkában, lassan múlik az idő és az embernek sok ideje van gondolkodni. Így volt ez Keresztelő Jánossal is. Neki is volt ideje, hogy elgondolkozzon önmagán, a küldetésén és azokon a híreken is, amelyek a külvilágból jutottai el hozzá. Még a legtökéletesebb börtönt sem lehet ugyanis teljesen elzárni a külvilágtól.
Keresztelő János híreket hallott Jézus felől, és elgondolkodott felettük. Egyszer csak valami kezdett neki nem stimmelni. Kételkedni kezdett Jézus felől. Mindaz, amit eddig ő hirdetett az eljövendő Messiásról, nem egyezett azzal, amit most Jézusról hallott.
Ő ugyanis úgy képzelte el a messiást, hogy fejsze lesz a kezébe, és azonnal kivág minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Ő olyan Messiásról beszélt, akinek szórólapát van a kezében, és megtisztítja a magot a pelyvától. Olyan Messiást hirdetett, aki azonnal rendet teremt, és létrehozza Isten országát (Mt 3, 10 - 12). Most pedig a börtönben azt hallja, hogy Jézus csendesen és feltűnés nélkül járja Galileát, Isten országának az eljövetelét hirdeti, és néha tesz egy csodát is. János nem ilyennek képzelte a Messiást. Az ő képe az eljövendő Messiásról másmilyen volt. Erőt vett rajta tehát a kétség: Jézus az. Aki az eljövendő, vagy valaki másra kell várni. Keresztelő János kételkedik. Az az ember, akiről Jézus azt mondta, hogy ő az eljövendő Illés, aki előtte jelenik meg (Mt 17, 10 - 13), kételkedik. Az a férfi, aki hallotta a mennyei hangot: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm" (Mt 3, 17), kételkedik. Az az ember, akiről Jézus azt mondta, hogy ő a legnagyobb az asszonytól születettek közül (11. v.), kételkedik.
Ha a legnagyobb emberről is fel van jegyezve a Szentírásban, hogy volt az életének olyan szakasza, amikor kétségek gyötörték, amikor ingadozott a hite, mi a helyzet velünk?
Bizonyára nekünk is vannak gyakran kételyeink, és gyakran ingadozik a hitünk. Senki sincs közülünk megkímélve a kételyektől. Senki. Ez azért van, mert a hit és a kételkedés valahogy együtt járnak. Senki sincs megkímélve azoktól a kételyektől, amelyek kikezdhetik, és végső soron tönkretehetik. Ez érvényes az egyszerű hívektől kezdve a presbitereken, felügyelőkön, teológiai hallgatókon, papokon, espereseken át egészen a püspökökig, beleértve a római püspököt is. Ne kendőzzük ezt el, hanem inkább tanuljuk meg ebből a bibliai részletből Keresztelő Jánostól, hogy, miként cselekedjünk akkor, amikor a hitünk válságba kerül.
1.a) Vegyünk példát Keresztelő Jánostól abban, hogy ő a gondjaival az Úr Jézushoz fordul. Nem a jeruzsálemi főpapoknak küldött írásbeli kérvényt, hogy készítsenek neki szakvéleményt arról, hogy Jézus-e a Messiás vagy sem. Nem is a farizeusokhoz és a törvénytudókhoz fordult, akik hivatásos szakemberek voltak a vallásos kérdésekben, hogy dolgozzanak ki számára egy hivatalos álláspontot, hogy a Názáreti Jézus-e az Eljövendő vagy sem. Ő az embereit egyenesen Jézushoz küldte. Ő maga nem mehetett el hozzá, mivel be volt börtönözve, de elküldte a tanítványait az Úrhoz azokkal a kérdésekkel, amelyekben tanácstalan volt. Ebben legyen számunkra Keresztelő János példakép.
Mi nem vagyunk börtönben. Nekünk nem kell Jézushoz senkit sem küldözgetnünk. Mi magunk is elmehetünk Jézushoz. Mi találkozhatunk vele mindenütt, ahol az evangéliumot hirdetik, ahol a szentségeket kiszolgáltatják, és ahol ketten vagy hárman összegyülekezünk az ő nevében. Mi is őhozzá forduljunk, és kérjük őt. Uram, segítse nekem a kételyeimben!
Ébredjünk rá, hogy a hívek közössége az a hely, ahol a hitünk megerősödhet. Megerősítésre egyszer az egyikünknek, máskor a másikunknak van szüksége. Pál apostol nem csak azért ment Rómába, hogy az ottani híveket megerősítse a hitükben, hanem azért is, hogy ő is erősítést kapjon. Ezt írja nekik: „Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek, vagyis hogy együtt bátorodjuk meg közöttetek egymás hite által, a tietek által, meg az enyém által" (R 1, 11 - 12).
Minden lelkész elmondhatja, hogy nem csak a lelkipásztor erősíti a hívei hitét, hanem nemegyszer a gyülekezet tartja meg a lelkészét a hitben.
b) Vegyünk példát Keresztelő Jánostól abban is, hogy ő azonnal Jézushoz fordult. Nem hagyta a kérdéseit megoldatlanul. Nem vigasztalta magát azzal, hogy kér is törnie a fejét, mert úgysem jutna semmilyen eredményre. Legyen számunka példakép, hogy számára a „Ki a Jézus?" kérdés halaszthatatlan volt. Vajon számunkra is olyan fontos és halaszthatatlan ez a kérdés, mint Keresztelő János számára? Vagy talán van sok más „fontosabb" és „sürgősebb" kérdésünk?
Keresztelő Jánosnak a börtönben bizonyára sok fontos és sürgős gondja volt. Egy bebörtönzött ember számára az a legfontosabb kérdés, hogy mikor kerül ki a börtönből, és mit tegyen ennek érdekében. Kezdve ezzel a kérdéssel egészen addig, hogy miként javítson a kosztján, sok gondja van az embernek a börtönben. János ezeket a kérdéseket most félretolja, mert számára az a legfontosobb, hogy kicsoda Jézus. Ez számára létkérdés, és ezért fordul az Úrhoz azonnal. Nem odázza el a kérdés megoldását, és a legilletékesebb helyre fordul válaszért.
Ha az a kifogásunk, hogy sok fontos dolgunk és kérdésünk van, akkor gondoljunk Keresztelő Jánosra, akinek rengeteg gondja volt, de mégis talált rá időt és módot, hogy felvegye a kapcsolatot Jézussal. Talált erre időt, mert várakozó ember volt. Várt valakit, aki elhozza az üdvösséget.
Te is ilyen várakozó ember vagy, Kedves Testvérem? Az ádvent a várakozás időszaka. Mire vagy kire vársz ádventben? Ezt a kérdést teszi fel nekünk ez a bibliai történet. Te is várakozó ember vagy, vagy már nem vársz semmit és senkit, Nem máshol keresed azt, amit Krisztus már megadott nekünk? Nem feledkezel meg néha arról, hogy nekünk „a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül" (Fil 3, 20).
2. Ne csak azt figyeljük meg, hogy mit tesz Keresztelő János, amikor elbizonytalanodik a hitében, hanem azt is, hogy miként reagál Jézus a kételkedésekre. Figyeljük meg, miként reagál Jézus arra a kérdésre, amelyet János küldöttei közvetítenek felé:Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?" (3. v.).
Azt várnánk, hogy Krisztus Urunk megharagszik vagy legalább ingerült lesz. Ilyen szavakat várnánk: Hogy lehet az, hogy János kételkedik? Hogyan lehetséges, hogy az az ember tesz fel ilyen kérdést, aki az én keresztelősemkor saját fülével hallotta a mennyei hangot: „Te vagy az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm" (Mk 1, 11). Ez lehetetlen, hogy annak az embernek ingadozzon a hite, aki megvallotta rólam: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét" (J 1, 29). Mi történik ezzel a Jánossal, Elfelejtette mindezt?
Az Úr azonban nem mond ilyeneket. Nem haragudik. Ő együtt tud érezni a kételkedőkkel. Jusson csak eszünkbe, miként viselkedett egy másik híres kételkedővel, Tamással, akit nem éppen igazságosan hívunk hitetlen Tamásnak. Az Úr együtt érez a kételkedőkkel. Ez evangélium, örömhír, örömüzenet ebben a történetbe. Örülj, Kedves Testvérem, mert az Úr veled is együtt tud érezni, tégedet is megért, amikor kérdéseid, gondjaid és kételyeid vannak.
Jézus nem ezt üzente Jánosnak. „Igen. Én vagyon az Eljövendő. Te pedig köteles vagy ezt elhinni." Ő tudja,m hogy a hitet nem lehet elrendelni vagy megparancsolni. Ő mást üzen Jánosnak: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és sánták járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a
szegényeknek hirdettetik az evangélium" (4. - 5. v.). Aztán hozzáteszi: „Boldog, aki nem botránkozik meg énbennem" (6. v.).
Ez nem egy közvetlen válasz. Jézus egy parancsszerű válasz helyett néhány tényre mutat rá, amelyekre János hite támaszkodhat. Az, amit az Úr Jézus felsorol, nem az ő messiási mivoltának a bizonyítékai, hanem jelek. Jelek, amelyek egyeseket hitre vezethetnek, másokat viszont megbotránkoztathatnak. Ezért mondja boldogoknak azokat, akik nem botránkoznak meg benne. A mi megbotránkozásunk abból fakad, hogy az a kép, amit önmagunknak festünk Jézusról, különbözik a valóságtól. Az a Krisztus, amilyet akarnánk, különbözik attól, amilyen szükségünk van. Számunkra is megbotránkozást jelenthet, hogy Jézus istállóban született és megalázó kereszthalált szenvedett. Nekünk is nehéz elfogadni a szegény, alázatos, szelíd, erőtlen, meg nem értett, kigúnyolt és megfeszített Krisztust. Azokról, akik ilyennek is el tudják őt fogadni, ő maga mondja: „Boldogok, akik nem botránkoznak meg énbennem" (6. v.).
Et azonban a hitnek csak az első fokozata, amelynek ezt a címet adhatnánk: Hiszek, mert nem botránkoztam meg. Létezik azonban egy második fokozat is, amelyet az Úr így jellemez. „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek" (J 20, 29).
Ha az Úr együtt érez a kételkedőkkel, akkor tegyük ezt mi is. „Érezzetek együtt a kételkedőkkel", parancsolja Júda apostol (Júd 22), hogy megmentsük őket, hogy ne ítéljük el őket, és hagyjuk őket elkárhozni.
3. Végezetül valami meglepő dolog következik ebben a történetben: Az Úr Jézus Jánosról kezd beszélni. Figyeljük meg a szavaiban, hogy miként beszél a kételkedő emberről. Az Úr Jézus akkor kezdett el beszélni Keresztelő Jánosról, amikor már a tanítványai elmentek. A háta mögött, és a tanítványai háta mögött. Azonban nem úgy, ahogyan mi szoktunk nagyon gyakran az embertársaink háta mögött beszélni róluk. Jézus pozitívan nyilatkozik Jánosról. Arról a Jánosról, aki nem is biztos abban. Hogy Jézus az eljövendő Messiás. Azt mondja róla, hogy „több, mint próféta" (9. v.), és Arról tesz bizonyságot, hogy ő az, akire az ószövetségi prófécia vonatkozik: „Íme, elküldöm követemet előttem, aki elkészíti az utamat" (10. v.). Végül kijelenti, hogy János a legnagyobb az asszonyoktól született emberek között (11. v.). János tehát minden gyarlósága ellenére Isten különös eszköze.
A jó Istennek ma is ilyen szolgái vannak, akik gyengék, méltatlanok, akik gyakran ingadoznak a hittükben. Milyen nagy vigasztalást jelent azonban számunkra, hogy minden gyengeségünk és méltatlanságunk ellenére eszközök lehetünk Isten kezében.
Kedves Testvéreim! Ádventben nem lehet Keresztelő Jánost megkerülni. A mai igehirdetésben azonban nem arról a Jánosról hallottunk, aki az Úr útját egyengeti. Ma nem a hitvalló prófétáról hallottunk. Ma nem a megtérés rendíthetetlen prédikátoráról volt szó. Ma a kétségekkel küzdő emberről volt szó. Tanuljuk meg a példáján, hogy miként kell a kétségekből kikerülni, hogy a kétségek ne tegyék tönkre a hitünket, hanem erősítsék azt.
Ne ragadjuk le a kétségeink között, hanem forduljunk az Úr Jézushoz, aki együtt tud érezni velünk. Azonnal forduljunk hozzá, és akkor mi is megláthatjuk azokat a csodákat, amelyeket ő ma is végez, hogy azokhoz a boldog emberekhez tartozzunk, akik nem botránkoznak meg őbenne, hanem Urunknak és Üdvözítőjüknek vallják őt. Ámen.