Göttinger Predigten
Göttinger Predigten im Internet hg. von U. Nembach
Ádvent 3. vasárnapja , 11.12.2016
Mit tegyünk?
Predigt zu Lukas 3:2-20, verfasst von Juraj Bándy
Egyetlen evangélista sem számol be olyan részletesen Keresztelő János igehirdetésének tartalmáról, mint Lukács. Majdnem egy egész fejezett szentel Keresztelő Jánosnak, és a róla szóló tudósítást azzal fejezi be, hogy János börtönbe került.
- A természetes kíváncsiság adja nyelvünkre a kérdést: Miért csukták le? Igehirdetésének mely része volt az, amely nemtetszést váltott ki, Melyek voltak azok a szavak, amelyekkel az akkori hatalmasok haragját magára zúdították?
Ezt ma már pontosan nem tudjuk megmondani, de azért sejthetjük, hogy mi lehetett az ok.
- a) Keresztelő János hivatkozott az igehirdetésében Ézsaiás prófétára, aki azt sürgette, hogy az emberek készítsék el az Úr útját, mert közel van Isten segítsége, amikor „meglátja minden halandó az Isten szabadítását” (6. v.). Ez bátorítás volt és buzdítás. Ezeket a szavakat mindenki szívesen hallgatta. Különösen pedig azt, hogy már egészen közel van ezeknek az igéknek a megvalósítása. Ezért nem juttatták rács mögé.
- b) Kellemetlenebbül hangzottak már a hallgatóságnak ezek a szavak. „térjetek meg” (3. v.), „viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek el az eljövendő harag elől?” (7. v.) Ezek a szavak azt mondák: bűnösök vagytok, meg kell térnetek. Egy prófétától azonban az emberek ilyen szavakhoz szoktak. Ez sem juttatta a Keresztelőt a börtönbe, mert ő az ember bűnös voltáról beszélt ugyan, és a megtérés szükségességéről, de csak általánosságban.
- c) Azt hiszem, hogy azt nem bírta már elviselni a nép, amikor János konkrétan kezdett beszélni. Bizonyos emberek bizonyos bűneiről. Ma ezt így mondanánk: kiprédikálta őket. Az ember nem szereti, ha kiprédikálják, vagy általában,ha leszidják. Kibírja ezt azonban, és aztán ugyanúgy csinál mindent, mint addig tette. A bírálat csak akkor válik kellemetlenné, amikor a bíráló nemcsak bírál (ez a legkönnyebb), hanem azt is megmondja, hogy mikét kell a dolgokat másként csinálni, gyökeresen másként. Ezt nem bírták elviselni János kortársai. Amikor aztán a királyt is bírálta, hogy házasságtörésben él, Heródes „börtönbe vetette Jánost” (20. v.).
- A hallgatóság, amely a harag helyett megszívlelte János beszédét, megkérdezte: „akkor mit tegyünk? (10. v.). A Keresztelő pedig a konkrét kérdésre konkrét és gyakorlati válaszokat adott.
- a) A tehetősebbekhez így szólt: „Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjen’ (11. v.). Ezek a szavak telibe találják a mai jóléti társadalmakat, amelyek jólétben dúskálnak, míg bolygónk más részein az emberek éhségtől pusztulnak. Szólnak a mai vezetőknek, hogy többet gondoljanak a világ szegényeire. Szólnak nekünk is, egyszerű polgároknak valahogy így. Ne mordulj fel akkor, amikor arról hallasz, hogy segélyszállítmány kelt útra tőlünk valahova messzire. Ne mond, hogy dolgozzanak azok is, akkor nekik is lesz, hanem gondolj arra, hogy Keresztelő János így szólt: akinek van, „adjon annak, akinek nincs” (11. v.).
- b) A vámszedők is megkérdezték Jánostól: „Mester, mit tegyünk? (12. v.). Nekik ezt mondta: „Semmivel sem hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva” (13. v.). A vámszedőknek, az akkori bürokratáknak és adminisztrátoroknak azt parancsolta meg a Keresztelő, hogy ne éljenek vissza a hatalmukkal. Ez egyformán szól a mai hivatalnoki és adminisztrációs rétegeknek: ne lépjetek túl a hatáskörötökön, ne önkényeskedjetek. Azonban az ügyfeleknek is szólnak. Valahogy így: ne akarjatok a hivatalt viselő személyektől lehetetlent, mert őket pontos szabályok kötik, amelyekhez igazodniuk kell.
- c) A katonák is megkérdezték Jánost. „Mi pedig mit tegyünk?” Nekik ezt felelte: „Senkit ne zsaroljatok, ne is zaklassatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal” (14. v.). A mai katonáknak is szólnak ezek a szavak valahogy így: Ne fegyverkezzetek a végtelenségig! Ne akarjatok mindenütt feszültségeket és összecsapásokat szítani! Ne álljátok a békés megegyezés útját!
Ilyen konkrétan és gyakorlatiasan beszélt Keresztelő János azoknak, akik azt kérdezték „mit tegyünk?”, mert közel érezték a Megváltó érkezését.
III. Most ádventben, amikor mi is a Megváltó érkezésének az ünnepét várjuk, Isten üdvözítő kegyelmének a megjelenésére várunk, menjünk oda lélekben Keresztelő Jánoshoz, és kérdezzük őt meg: mit tegyünk?
Kérdezzék meg a gyermekek: Mit tegyünk? Kérjétek szüleiteket, hogy beszéljenek nektek az Úr Jézusról, hogy tanítsanak meg titeket imádkozni. Ne ellenkezzetek, amikor el akarnak vinni titeket az Isten házéba.
Kérdezzék meg a fiatalak. Mit tegyünk? Ne higgyétek, hogy ti tudtok mindent a legjobban, és senki tanácsára nincs más szükségetek. Ifjúságotokban ne feledkezzetek meg Istenről. „Gondolj Teremtődre ifjúságok idején” (Péld 12, 1).
Kérdezzék meg a felnőttek: Mit tegyünk? Ne csak anyagi térén gondoskodjatok a családról, hanem tartsátok össze, törődjetek gyermekeitek hívő neveléséről.
Kérdezzék meg a háziasszonyok: Mit tegyünk? Az előkészületek, a nagytakarítás, a sütés-főzés közben legyen időtök eljönni a templomba, és hálát adni a mennyei Atyának.
Kérdezzék meg a politikusok: Mit csináljunk? Ne csak önmagatokra gondoljatok, hanem tartsátok szem előtt, hogy a munkátok szolgálat, a köz szolgálata.
Kérdezzék meg az újságírók: Mi mit csináljunk? Ne legyetek bértollnokok. Ne a kiadók szájíze szerint írjatok. Ne feledjétek, hogy a feladatotok a tájékoztatás, a tények közlése, és nem azok elferdítése.
Kérdezzék meg a vállalkozók. Mi mit csináljunk? Ne törekedjetek tisztességtelen nyereségre a törvények megkerülésével. Ne feledkezzetek meg a jótékonyságról.
Kérdezzék meg a munkanélküliek. Mi mit csináljunk? Ne éljetek vissza a szociális rendszerrel, hanem tegyetek meg mindent, hogy kezetek és elmétek munkájából éljetek.
Kérdezzék meg a nyugdíjasok: Mit csináljuk? Ne azon siránkozzatok, hogy szombaton és vasárnap nincs nyitva a klubotok, hanem azon töprengjetek, hogy miként használjátok ki szabad időtöket családotok, gyülekezetetek és embertársaitok javára.
Kérdezzék meg a papok. Mit csináljunk? Buzgó imákkal és lelkiismeretes készüléssel várjuk az ünnepeket tudván, hogy ilyenkor azoknak is hirdethetjük az evangéliumi örömhírt, akik egyébként nem elérhetőek.
Kérdezzék meg a presbiterek: Mi mit csináljunk? Ne a régi babérokon pihenjetek, ne a múlt mulasztásaiban keressétek a mai bajokra a mentséget, hanem lássátok mega mai feladatokat, és legyen bátorságotok kiállni egyházatok érdekében.
Kérdezzük meg mindnyájan: Mit csináljunk? Tartunk bűnbánatot, és így belsőleg megtisztulva, hitben elmélyülve, és reménységben megerősödve várjuk az Úr érkezését.
Ádvent harmadik vasárnapja Keresztelő János személyének van szentelve. Ő volt az, aki elkészítette az Úr Jézus Krisztus útját. Ő volt az útkészítő. Úgy egyengette az Úr útját, hogy saját kora embereinek kérdéseire adott feleleteket, és kora embereinek adott eligazítást és útmutatást. Azért tódultak hozzá a tömegek, mert úgy érezték, hogy róluk van szó, róluk beszél, és nekik jelentenek a szavai segítséget.
Kedves Testvéreim! Azt szeretném, ha ma minél többen úgy éreznétek: ki lettem prédikálva. Nekem szólt, nekem is szólt az igehirdetés. Azért szeretném, hogy így legyen, mert akkor te is feleletet kaptál a kérdésedre: Mit csináljak?
Tedd azt, amit Isten igéje tőled megkíván, és akkor elkészítetted szívedben az utat a betlehemi gyermeknek, és te is meglátod „az Isten szabadítását” (6. v.) Ámen.