Göttinger Predigten
Göttinger Predigten im Internet hg. von U. Nembach
Böjt I. vasárnapja , 05.03.2017
Tanulságok a bûnbeesésbõl
Predigt zu 1 M 3:1-7.14-19, verfasst von Juraj Bandy
A mai vasárnap óegyházi evangéliumában magyarázatot találunk arra, hogy miért tart a böjti időszak, amelynek most az elején tartunk, negyven napig. Azért van ez így, mert Krisztus Urunk a nyilvános fellépése előtt negyven napig böjtölt. Ennek a böjtnek a végén próbának, kísértésnek volt kitéve. Jézus Krisztus tehát meg volt kísértve. Ebben is hasonlóvá lett hozzánk, emberekhez. Jézus Krisztus azonban a kísértésekben helytállt. Ebből a szempontból már nem mondhatjuk, hogy mindig hasonítunk hozzá.
Az újszövetségi Szentírás elején, ahol Krisztus Urunk nyilvános fellépésének kezdetéről van szó, található az Üdvözítő megkísértéséről szól történet (Mt 4, 1 – 11). Az ószövetségi Szentírás elején, ahol az emberiség történetének kezdeteiről van szó, szintén található egy történet a megkísértésről. Ez a történet szolgál a mai igehirdetés alapjául. Mi már az első emberpár megkísértésének a történetére Krisztus megkísértése történetének fényében tekinthetünk. Ez azt jelenti, hogy a kísértésre már nem tekinthetjük olyan vizsgának, ahol csak megbukni lehet.
Micsoda tulajdonképpen a kísértés? Nem kísértet ijesztgetéséről van szó, hanem olyan helyzetről, amelyben választási lehetőségem van az Isten iránti engedelmesség és engedetlenség között, miközben arra érzek ösztönzést, hogy Isten akarata ellen cselekedjek.
Nem csak Ádám és Éva voltak megkísértve, amint erről az Ószövetség eleje beszámol. Mi mindnyájan ki vagyunk a kísértéseknek téve. Azért van ez így, mert a keresztyén ember élete harc. A harchoz azonban ellenség is kell. Ez az ellenség pedig a Sátán, aki minket is megkísért. Mivel mindnyájan ki vagyunk téve a kísértéseknek, jól tesszük, ha tüzetesen megfigyeljük az első emberpár megkísértésének és bűnbeesésének a történetét. Ez a történet megmutatja, hogy
- milyen kísértéseknek vagyunk kitéve,
- mivel jár, ha alulmaradunk.
- miként lehet legyőzni a Kísértőt.
Ad 1.
- a) Nekünk is be akarja beszélni a Sátán, hogy a jó Isten korlátozza a szabadságunkat. Az ősanyánktól ezt kérdezte: „Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” (v. 1). Amikor Éva könnyedén elhárította ezt a feltételezést, a kígyónak ez volt az ellenvetése: „Dehogy haltok meg. Mert Isten tudja, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten” (v. 4 – 5).
Számunka is nem csekély kísértést jelent, hogy áthágjuk azokat a határokat, amelyeket Isten jelölt ki számunkra. Velünk is megtörténik, hogy nem vesszük észre azoknak a fáknak a tömkelegét, amelyek gyümölcsét megengedte számunkra, hanem csak azt az egyetlen fát látjuk, amely tiltott számunkra. Nem látjuk meg azt az óriási szabadságot, amellyel Isten felruházott, hanem csak arra figyelünk, ami tilos.
Az első emberpár megkísértésének története arra mutat rá, hogy abszolút szabadság nem létezik. Még az Éden kertjében sem volt abszolút szabadság. Ott sem volt megengedve minden fából enni. Ott is volt egy fa, amelyből nem volt szabad enni. Az ember még Éden kertjében is az engedelmességgel tartozott Istennek. A jó Isten nem azért követel engedelmességet, mert korlátozni akarja a szabadságunkat, hanem azért, mert meg akar minket óvni. Az Éden kertjében lévő fa nem azért volt tiltott az ember számra, hogy korlátozva legyen a szabadsága, hanem azért, hogy ne hozza magára a halált.
b) A Sátán nekünk is be akarja beszélni, hogy Isten hazudik. Évának arról beszélt a kígyó, hogy Isten nem mondta meg a tilalom igazi okát. A Sátán minket is arról próbál meggyőzni, hogy Isten Igéje hazug. Arról az Igéről állítja ezt, amelyre oly nagy szükségünk van, mint a kenyérre (Mt 4, 4), és amely Lélek és élet.
c) A Sátán nekünk is be akarj beszélni, hogy Isten parancsolata megszegése által soha nem látott távlatok nyílnak meg előttünk. A kígyó azt mondta Évának, hogy ha eszik a tiltott gyümölcsből, nemhogy nem hal meg, hanem a legszélesebb tudás birtokába jut. Vajon nem gondoljuk-e mi is időről időre, hogy ahhoz, hogy bölcsebbek, boldogabbak, gazdagabbak és ki tudja még milyenebbek csak akkor leszünk, ha megszegjük Isten törvényét.
Ad 2. Az első emberpár megkísértésének a története azt is megmutatja, hogy mik a következményei a kudarcainknak. Sok olyan dolog, amelyet fájdalmasnak, nehéznek, természetellenesnek és nem normálisnak érzékelünk, éppen annak a következményei, hogy a gonosz elleni közdelemben kudarcot vallunk.
A terhesség nehézségeiről és a szülés fájdalmairól azt mondja a Szentírás, hogy ez nem az eredeti és természetes állapot, hanem a bűn következménye. Az is a bűn következménye, hogy a nők, akik a házasság után vágyódnak, olyan férjeket kapnak, akik ahelyett, hogy szeretetet tanúsítanának irántuk, hatalmaskodnak felettük, megalázzák és terrorizálják őket. Az is bűn következménye, hogy a munka, amelyet végzünk, fáradságos, gyakran unalmas, fárasztó, és nem hozza meg a várt eredményt. Az is a bűn következménye, hogy sok az izzadtság, de kevés a gyümölcs.
Az ember, aki azt gondolta, hogy akkor nyílnak meg előtte új távlatok és lehetőségek, ha megszegi Isten akaratát, ahelyett, hogy azt állapította volna meg, hogy milyen bölcs és hatalmas, azt vette észre, hogy meztelen. A meztelenségünket ugyan egymás elől elrejthetjük, de ez mit sem változtat azon, hogy Isten elől, akinek az akaratát megszegtük, nem rejtőzködhetünk el.
Az élet minden területe – a családi élettől kezdve a munka világáig bezárólag – a bűn által van megjelölve és megrontva. Ez a következménye annak, hogy a kísértéssekkel való küzdelemben alulmaradtunk.
Ad 3. Miként győzedelmeskedhetünk a Kísértővel szemben?
a) A győzelem első feltétele az, hogy felismerjük gyenge oldalainkat. Az egyik gyenge pontunk az, hogy nagyon könnyen befolyásolhatóak vagyunk. „az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett” (6. v.). Ha azonban valaki úgy gondolná, hogy csak az asszonyok könnyen befolyásolhatóak, tévedne. Történetünk ugyanis arról szól, hogy a kígyónak az asszonyt rá kellet beszélnie, hogy Isten akaratával szemben cselekedjen. Arról azonban egy szó sincs feljegyezve, hogy Ádámot is rá kellett volna erre beszélni, hanem csak azt olvassuk: „majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett” (6. v.). nem habozott, nem tiltakozott, az ellenállás legkisebb jeleit sem tanúsította. Mindjárt az első kínálásra vett a gyümölcsből. Nos, hát ilyen befolyásolhatóak vagyunk, férfiak és nők egyaránt. Tudjunk azonban erről. Ha ennek tudatában vagyunk, akkor kérjük a jó Istent, hogyadjon nekünk képességet arra, hogy meg tudjuk különböztetni azokat a hatásokat, amelyeknek ki vagyunk téve (1J 4,1).
b) Nem jelent védelmet a Kísértővel szemben, ha mi magunk akarjuk Isten törvényeit megszigorítani. Az asszony azt állította kígyónak, hogy még csak hozzá sem szabad érni a kert közepén lévő fához (3. v.). Ez nem volt igaz. A jó Isten csak az evést tiltotta meg. Isten tilalmainak „bekeményítése” és azoknak a helyeknek a kerülése, ahol kísértésbe eshetnénk, nem megoldás. Ha ilyen megoldást keresnénk, ki kellene szaladnunk a világból (1Kor 5, 10).
c) Saját erőnkkel csak váltakozó sikerrel tudunk a Sátán ellen küzdeni. Egyszer mi taposunk a fejére, máskor pedig ő mar a sarkunkba (15. v.).a teljes győzelemre csak akkor van kilátásunk, ha új emberekké válunk Jézus Krisztus által. Ha csak Ádám és Éva utódai maradunk, akkor a bűn elleni harcban is csak annyira leszünk képesek, mint ők voltak. Ha azonban Jézus Krisztusban új emberekké váltunk, ha Krisztussal össze vagyunk kapcsolva, akkor mi is helyt tudunk állni a Kísértővel szemben, mint a mi Urunk és Mesterünk. Ő ugyanis azért jött a világba, „hogy lerombolja az ördög munkáit” (1J 3, 8). Meg vagyunk keresztelve, tehát Krisztussal össze vagyunk kapcsolva, ezáltal adva vannak számunkra a feltételek arra, hogy győzedelmeskedünk a gonosz elleni harcban.
d) Jézus Krisztustól „elleshetjük” a harc módját. Ha közelebbről megfigyeljük az ő megkísértésének a történetét, akkor észrevehetjük, hogy ő a Sátán csábításait Isten Igéjével verte vissza. Ha mi is a Szentíráshoz fogunk ragaszkodni, ha számunkra is szellemi fegyver lesz a Szentírás (Ef 6, 17), akkor mi is helytállhatunk az ördög mesterkedéseivel szemben (Ef 6, 11).
Az első emberpár megkísértésének történetéből megtanulhatjuk, hogy mi a rossz, honnan ered, mivel kezdődik, és miért érzünk iránta vonzódást. Megfigyelhettünk, hogy az első emberek bűnbeesése „által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál” (R 5, 12). Krisztusnak legyen azonban hála, hogy a bűn a Sátán és a halál hatalma le van győzve, és ezért mi is eredményesen és sikeresen küzdhetünk a kísértések ellen. Harcoljunk tehát a kísértések ellen a győzelem reményében, és közben ne feledkezzünk meg így imádkozni. „ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól (Mt 6,,13). Ámen.